Ardor compunctionis

Az előző bejegyzés nagyban más formát öltött vagy talán meg sem született volna, ha korábban megismerem Gerhard Wolf amúgy sokat idézett könyvének Nagy Szent Gergely "képtanáról" szóló fejezetét. Erről a fejezetről a Serenus-levelek irodalma gyakorlatilag nem vett tudomást (Herbert Kessler a kérdésről legutóbb írt áttekintésében is csak egészen más összefüggésben hivatkozik rá), szerintem azonban ez az egyik legjobb szöveg, amelyet a témáról valaha írtak. No nem pusztán innen e nagyrabecsülés, de tény, hogy Wolf – egy egészen más érvelés végén – nagyon hasonló következtetésekre jut, mint a legutóbbi bejegyzésben magam is: Gergely levelei egy meghatározott kommunikációs szituációban születtek, ebből kell őket megérteni, és ennek ismeretében válhat igazán világossá, hogy a pápa ambíciója nem teológiai, hanem merőben pragmatikus volt.
Wolf foglalkozik a gergelyi diktum utóéletével is, főleg Aquinói Szent Tamás példáján, ezeket a bekezdéseket azonban – jóllehet szintén fontos pontokon korrigálják a korábbi irodalmat – lényegesen kevésbé érzem meggyőzőnek. Ha úgy tetszik, itt nem eléggé radikális – erről azonban máskor szeretnék írni. Most annyiban érdekes mégis, hogy visszahat maguknak a Serenus-leveleknek az értelmezésére is.
##ReadMore##A szerző a képek egyházi használatának Tamás által (is) három pontba foglalt indoklását – másokhoz hasonlóan – a gergelyi hagyomány egyenes folytatásaként értékeli. A vonatkozó szöveghely Tamásnak Petrus Lombardus szentenciáskönyvéhez írt kommentárjában található (lib. 3, dist. 9, q. 1, art. 2, qc. 2, ad 3):

Fuit autem triplex ratio institutionis imaginum in Ecclesia. Primo ad instructionem rudium, qui eis quasi quibusdam libris edocentur. Secundo ut incarnationis mysterium et sanctorum exempla magis in memoria essent, dum quotidie oculis repraesentantur. Tertio ad excitandum deuotionis affectum qui ex uisis efficacius incitatur quam ex auditis.

Három oka volt pedig annak, hogy a képeket bevezették az egyházba. Először okítására a tudatlanoknak, akik általuk akárha könyvek által taníttatnak. Másodszor hogy a megtestesülés misztériuma és a szentek példája jobban az emlékezetünkben legyen, azáltal hogy naponta a szemünk elé állíttatik. Harmadszor az áhitat kedélytörekvésének felélesztése végett, amelyet a látottak hatékonyabban felélénkítenek mint a hallottak.

A triplex ratio ezen megfogalmazása kétségtelenül befolyásolta Wolfot, amikor a Serenushoz írt levelekben a klasszikus retorikaelméleti hagyomány, a cicerói docere és movere nyomait kereste, az instructio (okítás) – aedificatio (építés) – compunctio (bűnbánat) fogalomhármasára építve fel Gergely programját. A második levél egy – és csakis egy, mégpedig a levél argumentatív magvát hordozó mondatoktól viszonylag távoli – helyén a fogalomhármas utolsó tagja valóban szerepet kap:

Sed hoc sollicite fraternitas tua admoneat ut ex uisione rei gestae ardorem compunctionis percipiant et in adoratione solius omnipotentis sanctae trinitatis humiliter prosternantur.

De emlékeztessen arra testvériséged, hogy a véghezvitt dolgok látványából a bűnbánat hevét tegyék magukévá, és csak a mindenható Szentháromság előtt boruljanak le alázatos imádatban.

Wolf tézisének legfőbb pillérét voltaképpen ebben a mondatban ismerhetjük fel – kérdés azonban, hogy a levél egészének összefüggésében valójában mekkora jelentőséget tulajdoníthatunk neki. Tényleg egy, Gergely "képtanát" mintegy megkoronázó érv fogalmazódik itt meg (ahogy Wolf a feltételezett utóélet hatása alatt következtet), vagy csak egy lezáró, az okfejtést patetikusba átfordító szóvirágról van szó (ahogy a mondat szövegen belüli elhelyezkedése alapján gondolhatjuk)? A választ erre a kérdésre, úgy vélem, az utolsó tagmondat adhatja meg. Ha ugyanis a bűnbánatot az instructio szükségszerű folytatásaként fogjuk fel, és ilyen módon ezt a mondatot argumentativitásában teljes értékűként, egyúttal egy konzisztens rendszer részeként kezeljük, akkor szó szerint kell vennünk azt is, hogy az imádás, az adoratio tárgya egyedül Isten lehet. Nos (az előző blogbejegyzéshez hasonlóan) Gerhard Wolf éppen ez ellen érvelt – még inkább pedig az ellen, hogy Gergely szövegeinek teológiai ambíciókat tulajdonítsunk. Mégis, ahhoz hogy Aquinói Tamásnál a gergelyi hagyomány folyamatosságát tapinthassa ki, Wolf is kénytelen e teológiai ambíciókat visszalopni a Serenushoz írt levelekbe.